Szülés születés műhely

Szülés születés műhely

Tervezés fontossága babavárás során

Mi kell egy jó szülésélményhez és a sikeres szoptatáshoz?

2021. június 24. - Judit dúla

varandos_par.jpgNagyon sok anyával beszélek nap mint nap, sokan kérnek tőlem segítséget szoptatásban. Gyakori az, hogy olykor úgy érzi az anya, kevés teje termelődik, és tápszert ad a kicsinek, majd jön a lekiismeret furdalás, a kudarcot vallottam érzés. Aki ebben a "mókuskerékben" van, akinek a napjai a baba körül forognak, és azon dolgoznak, hogy kvázi életben tartsák a csecsemőjüket, bizony sokszor nagyon nehéz. Napközben jellemzően egyedül van otthon az anya a kicsivel, nincs kivel megbeszélni, ha valakivel mégis sikerül, nem biztos, hogy a megfelelő tanácsot, támaszt kapja.

Számomra mindig az első kérdés az anyuka felé, hogy miben tudok segíteni neked? Miben támogassalak? Hogy miért fontos ez? Tudja az anya, mit szeretne, csak nem találja az utat a célja felé.Nem erőltethetem rá az anyára azt amit nem akar. Ha ő úgy érzi egyáltalán nem szeretné a szoptatást csinálni - jellemzően ilyenkor már túl van számos kudarcélményen, nehézségen - akkor nem fogom a szoptatást tolni neki. Tudni fogja, hogy elég, nem akarom ezt, akkor a másik úton támogatom. És aki viszont elszántan szoptatni szeretne, neki abban segítek. Ez a dúlaságom fő mozgatója. Asszonytársi segítő, akinek ereje a  szeretetteljes, elfogadó jelentétben rejlik. Fontos számomra, hogy tájékoztatás, az információk átadása, de döntést ő fog hozni.

A szülésélményünk, az ahogy szülünk hatással van a szoptatásra. Ez elválaszthatatlan egymástól. Ahogy a baba is az kellene legyen, hiszen az anyával biológiai egységet alkot.

Az emberek nagy százaléka nem tervez. Pedig tervek nélkül, ha csak a véletlenre bízzuk magunkat, nem feltétlen fogjuk a célunkat elérni, ha egyáltalán van célunk. De mire gondolok pontosan babavárás kapcsán? Már a várandósság tervezésekor elképzeljük, milyen lesz amikor kisbabánk születik. Illatos, szép, új babaholmik, babaszoba, benne a csodálatos és tökéletes kisbabánk. Látjuk, ahogyan a hiper-szuper szoptatós fotelünkben pihenve kajainkban a babánkkal ringatva őt szoptatunk. Minden kerek és mindig is ide vágytunk. Ugye? Ilyesmi? Nekem is van két gyermekem, igen, pont igy képzeltem el én is. Amikor láttam a barátnőim babafotóit, folyton csak ispirálódtam, milyen játék, milyen ruha, milyen babakocsija legyen. Imádtam! Első gyermekkel pont idáig jutottam a tervezésben. Megfogant a kicsi, és a legfontosabb dolgok a vizsgálatok lettek számomra. Meg a babaholmik beszerzése. Közben nem gondoltam a szülésre, nem is tudtam, hogy erre készülni érdemes. Több ismerősöm szült akkortájt amikor én, és mindig nagyon pontos szülésélmény beszámolókat hallhattam tőlük. Egy volt közös mindben: ezt ki kell bírni, el kell viselni. Fáj. Ilyen beavatkozás meg olyan beavatkozás. Kész. Ez ilyen. És ezzel kimerült a szülésre való felkészülés, féltem tőle, az utolsó hónapban teljesen kitöltötte az elmémet, megbénított. Szoptatással kapcsolatos terveim? Ismerősök azt mondták, nem is biztos hogy tudok szoptatni, hisz nekik sem sikerült. Keveseknek jön össze, ehhez szerencse kell. Meg különben is, majd a kórházban megmutatják azt annyi. Ezen igazán nem kell görcsölni. Hát ezt is így elhittem, nyugtáztam.

A félelem és pánik miatt, mivel úgy tudtam a szülésbe bele lehet halni, meg hogy rémesen veszélyes dolog, meghogy túl messze lakom a kórháztól, könyörögtem az orvosomnak, fektessen be terminus közelében a kórházba. Jobb helyen leszek én már ott. Felvételkor méhszájvizsgálat. Magzatvízvizsgálat. Rettenetesen fájt, majdnem leugrottam a vizsgálóágyról. És véreztem is. Ma már tudom, kicsit "megpiszkát". Persze a fájások 24 óra múlva megkezdődtek. Első elszenvedett beavatkozás, amit követett a többi. De hát kattogott a fejemben, hogy ezt ki kell bírni, ez ilyen, ahogy mások mondták. Végül nem a választott orvosomnál született a lányom, hanem a szülőszoba ajtóban azt mondtam, nem akarom őt, ne hívják be (felhívtam, hogy azt hiszem elindult a folyamat, és ő leteremtett a telefonban, hogy mindek hívom fel). Ügyeleten szültem. Nagyon kedvesek voltak velem,- gondoskodó szülésznőt kaptam, aki a második szülésemnél is segített - de volt beöntés, burokrepszetés, oxitocin infúzió,gátmetszés. Mit sem tudtam arról, hogy a szülésnek nem kellene ilyennek lennie. Jött a rémes szoptatás. Amihez ugye szerencse kell, meg hát nem is biztos, hogy tudok szoptatni. Tudod milyen könnyű emögé bújni? Nem biztos hogy tudok szoptatni. Ez a mondat egyenlő a beletörődéssel. Nem is sikerült szoptatni. Igazuk lett. De fogalmam sem volt róla hogy kell...Mivel küzdöttem? A tipikus dolgokkal: helytelen mellre helyezés miatti brutális mellbimbósebek, amik valahogy nem akartak gyógyulni. Időhöz kötött és korlátozott szoptatás. Tápszerpótlás, mert nem fejlődött. Persze mai tudásommal már feltérképeztem az akkori történéseket, ami segített lezárni, elengedni ezt a rémes kudarcélményt. Az igazi segítséget ehhez dúla, szoptatási tanácsadó adta, aki a képzésemben vett részt. Igen. 10 év után tudtam elengedni a szoptatási sikertelenségemet. Nagyon fontos a szakértői vélemény ilyenkor, tényleg fel tud oldozni.

 

Hogyan érdemes tervezni?

Hogyan képzeled el a szülésedet? Nincs elég információd arról, milyen a szülés? Akkor gyűjts hiteles informáiókat!

Szeretnél szoptatni? A szoptatás alapja a csecsemő igénye. Nagyon sok idejétmúlt tanácsot kaphatsz környezetetből, amely rendkívül káros a szoptatásra. Könnyen lehet a vége tápszer.

Szülési terv! Tudom, most sokan felhördülnek. Pedig fontos megírni, még ha végül nem is viszed be a szülőszobára. De foglalkozol vele, látod magad előtt leírva, és ez így már kézzelfoghatóbb, nem egy fejeden átrobogott gondolatmorzsa. Több anyával dolgoztunk úgy, hogy végül nem vitte be a szülésére, mégis mivel kidolgozta, meg volt az elképzelése és jól tudta maga irányítani a szülését. Micsoda különbség!

Megvannak a célok, látom magam előtt azt a képet, a karomban a babámmal, mikor még terveztem őt. Akkor indulj el az úton lépésről lépésre, és tégy a célodért, az álmodért. Ne bízd a véletlenre!

süti beállítások módosítása